Nos, a péntekből vasárnap lett, tudom. De itt vagyok! :)
Most van csak igazán hosszú hétvége, és végre úgy tölthetem el, hogy nem vagyok beteg. Kiélvezem minden percét, és erre rásegít még az is, hogy gyönyörű az idő. Eddig átlagban hétágra sütött a nap, yuppee! :D Maradjon is így...
  Reggeli édes öntudatlanságomból a nap első sugarai ébresztenek fel. Hál' istennek nincs semmilyen sötétítő felszerelve az ablakomra, amit ilyenkor igazán tudok értékelni. Frenetikus így kelni. Egyetlen pici fénysáv, ami pontosan nehéz szemhéjamra vetül, melegen bizsergetve, míg lassan, komótosan fel nem nyílik. Felöltözöm, és leballagok a konyhába, ahol a többiek már javában beszélgetnek, reggeliznek. Jobb esetben lehuppanok a kedvenc helyemre az ablak mellé. Fényárban úszik a kis helyiség, a rádióban halkan az új kedvenceink szólnak. Megreggelizem, és incsi-fincsi paradicsomlevet iszogatok fehér borssal megszórva. Mikor lenyelem az első kortyot, rájövök, hogy valami még hiányzik belőle. Ja, hát persze! Az ablak felé nyúlok, és lecsípek egy levélke friss bazsalikomot. Összetépkedem, beleszórom. Második korty - na, ez már valami. (H)
  Mióta hazajöttem, annyit segítek a ház körül, amennyit csak tudok - mivel ez azzal is egyenlő, hogy egész nap kint lehetek, nem idebent kell tengődnöm. Felüdülés az állatokkal marháskodni meg játszani, napozni Barnussal, mint gyíkok a kövön. xD Megjön tőle az életkedvem, és persze ilyenkor jutnak eszembe a legjobb ötletek minden témában. ^^ A tavasz megújít, szinte érzem, ahogy a szervezetem felébred és regenerálódik a sok betegeskedés és lustulás után. Imádom! Nem adnám semmiért. :)

Legyetek jók!